Szept. 30-án Bánffyhunyadon, a református templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött meg a hagyományos Kalotaszegi Napok rendezvénysorozat. Dr. Bütösi János professzor, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke hirdetett igét. Az istentiszteleten dr. Hegedűs Lóránt, a magyarországi Református Zsinat, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke emlékezett meg Ravasz László munkásságáról, majd megkoszorúzták a templomban elhelyezett Ravasz László-emléktáblát. Délután felavatták a Ravasz László Emlékházat, amely a jövőben a helyi magyar egyházi és művelődési élet központja lesz, helyet kap benne a Kós Károly és Ravasz László emlékszoba. Avatóbeszédet mondott dr. Bátai Tibor, az Illyés Közalapítvány irodavezetője és dr. Kötő József, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke. Az emlékházat Vasas Samu, a vidék néprajzi kutatója mutatta be. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 3., 631. sz./
2001. május 26.
Bánffyhunyadon hónapok óta puskaporos a hangulat az RMDSZ választmánya és a református egyház presbitériuma között. Május 20-án az egyház nemkívánatosnak nyilvánította az RMDSZ-vezetőket emléktábla-avató ünnepségen. A helyi RMDSZ-szervezet közleményben nehezményezte, hogy a rendezvényen, amelyre Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is hivatalos volt, a választmányt megakadályozták koszorúzási szándékában. Kusztos Tibor tiszteletes 1994-ben került Kovásznáról Bánffyhunyadra, magával hozta azt a Hollandiából érkezett nyomdagépet is, melyet Kovásznán az egyházi épületben szereltek fel A Kalotaszeg folyóirat ebben a nyomdában készült. Péntek László, a Pro Kalotaszeg elnöke kifogásolta, hogy kétszer állítottak ki nyugtát ugyanarra a szolgáltatásra. A könyvelési rendellenességek miatt egyesület elnöki tisztségéből Péntek 1999-ben lemondott, sőt kilépett a tagok sorából is. A konfliktust tetézte a Kós Károly Kulturális Társaság és a református egyházkerület közötti, a Ravasz László emlékház tulajdon- és használati joga körüli vita. 1999-ben a Kós Károly Egyesület kuratóriuma Péntek Attilát - Péntek László fiát - választotta elnökké. A Ravasz-emlékház körüli gondok ott kezdődtek, hogy a fiatalok összejövetelei nyomán károk keletkeztek az ingatlan berendezésében. A református egyházközség kitiltotta Péntek Lászlót és Péntek Attilát a Ravasz-házból, valamint a parókiáról és az imateremből. A Kós Károly Egyesület eldöntötte, írásban fogja tájékoztatni az Illyés Közalapítvány magyarországi kuratóriumát a bánffyhunyadi szórványmagyarság kulturális központjának szánt Ravasz László emlékház körül kialakult helyzetről. /Meghúzták a Ravaszt az emlékház ügyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2005. október 3.
Az elmúlt hét végén Bánffyhunyadon tizedik alkalommal rendezték meg a Ravasz László-emléknapokat. A kétnapos rendezvényen Gy. Szabó Béla fametszeteit, pasztelljeit és olajfestményeit tekinthették meg az érdeklődők. Turcsány Péter Kölcsey-díjas költő saját verseiből olvasott fel, Szutor Ágnes csángómagyar dalokat, a Bánffyhunyadi Nőszövetség Kórusa pedig helyi népdalokat adott elő. A Ravasz László Emlékházban a Kalotaszeg tárgyi kultúráját őrző kiállítást dr. Szacsvay Éva néprajzkutató, Ravasz László unokája ismertette. Kudor István fafaragásait, Kudor Mária hímzéseit, valamint magángyűjtők anyagait tekinthették meg a látogatók. A nemrég felújított Kolonics-orgonát Barta Tibor orgonaművész szólaltatta meg. /Toth Ibolya: Ravasz László református püspökre emlékeztek Bánffyhunyadon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./
2005. október 26.
Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)
2005. november 1.
Október 22-én Kalotaszegen, Bánffyhunyadon a Ravasz László Emlékházban Wittner Mária, az 56-os forradalom hőse, egykori halálraítélt tartott előadást a Kós Károly Kulturális Egyesület és a VET szervezésében. Hangszalagról felidézték Ravasz László püspök 1956. november 1-jén a Kossuth rádióban elhangzott szózatát. Másnap, 23-án Tőkés László püspök meghívására Wittner Mária a jövőre 50 éves nagyváradi-réti templomban tartott előadást. Wittner Mária előadása végén elmondta, hogy ő a maga módján készül az 50. évfordulóra, és elutasítja a hivatalos állami vezetés által tervezett, vascsövekből álló emlékművet. Ő 56 darab lyukas zászlóba varr be magyar címert, és ezeket osztja szét az arra méltó intézményeknek és személyeknek. Tőkés Lászlónak most adta át a 13. számú zászlót. A tizenegyediket Lech Walesa, a Szolidaritás egykori legendás vezetője kapta nemrég. /Okos Márton: Wittner Mária Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./
2007. május 28.
Kalotaszeg fővárosában, Bánffyhunyadon az elmúlt hétvégén tartották a városnapokat. Bemutatták a város monográfiáját, a Bánffyhunyad, település az Európa felé vezető című munka az egykori vásárközpontot földrajzilag és történelmileg is bemutatja, külön fejezetet szentelve a város híres szülötteinek és díszpolgárainak. A helyi Ravasz László Emlékházban a magyar művészetekről tartott előadást Váradi Ferenc, majd bemutatták a 150 évvel ezelőtti lakodalmas szokásokat. Május 27-én Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány elnöke adta át gróf Bánffy Katalinnak, az édesapjának, Bánffy Miklós grófnak odaítélt posztumusz Magyar Művészetért-díjat. A település névadójáról Váradi Kusztos Györgyi emlékezett meg. Ezt követően a főtéren ünnepélyes keretek közt adták át a városnak januárban odaítélt 21. századi Béke Emlékoszlopot. Mig Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke kifejtette: az alapítvány segítségével már 500 emlékművet sikerült felállítani szerte a világban. – Ez az emlékmű az egyetlen az országban, és erre méltán lehetnek büszkék a város lakói. Nemrég sikerült hat ilyen emlékoszlopot felállítani Szerbia, Szlovákia, Ausztria és Szlovénia különböző településein. A bánffyhunyadi emlékmű felszentelésével a 93 000 négyzetméteres Magyarország körül létrejött a béke gyűrűje – mondta az elnök. A város főterén felállított, repülő galambot ábrázoló faszobor Csoma Gergely fotó- és szobrászművész munkája, aki szerint jó helyre került az emlékoszlop. /D. I. : Béke emlékoszlopot avattak Bánffyhunyadon. Gazdag kulturális kínálat a városnapokon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
